Nincs termék a kosárban.
Inspiráció
Antonis, vagy ahogy sokan ismerik, Plantonis (35) tizenöt éve Ciprusról költözött Budapestre, és rajong a városért: szereti az itteniek élettempóját, a város tisztaságát és könnyű átláthatóságát, a kis távolságokat, a jó tömegközlekedést és az egyértelműen meghatározható városközpontot. Antonis a Plante. egyik legrégebbi vásárlója, és ezúttal a lakásába látogattunk: ritkán mondunk ilyet, de csak ámultunk és bámultunk attól, amit láttunk. A gyerekkori hobbinak induló, mára igazi növénygyűjtővé avanzsált férfi a Covid-járvány ideje alatt egy valóságos dzsungelt hozott létre egy budapesti lakásban.
Rengeteg növény van itt, melyik a kedvenced?
A Monstera Deliciosa nálam minden idők örök kedvence – mert folyamatosan növekszik, mert nincs igazán szüksége rúdra, ha a léggyökereket megfelelően manipulálják és irányítják, és mert a levél hasadásai és az érettséggel, az idő múlásával kialakuló architektúrája annyira különleges. Ha a legritkább növényemet kérdezed, akkor a skizmatoglottis-omat mondom. Elég nehéz tartani, finoman fogalmazva is vannak igényei a növénynek, de teljesen beleszerettem az egyedi levélzete miatt! 18 hónapja szereztem meg az elsőt, és még mindig rengeteg tanulnivalóm van a tartásukról és szaporításukról.
Ezek szerint szaporítasz is.
Igen, szinte mindent, mert egyértelműen a dús, „bokros” cserepesek a kedvenceim. A dússágot úgy tudom elérni, hogy szaporítok. Általában vízben csinálom, és a már gyökeret eresztett hajtásokhoz teszek hozzá frisseket, mert a már meggyökeresedett dugványok hormonjai felgyorsítják a még nem gyökereseknél is a folyamatot. A talajban való közvetlen szaporítást is élvezem, bár a magas páratartalom mindenképpen szükséges ebben az esetben. A mohás szaporítást én csak régebbi, fás szárú dugványokhoz használom, mert nehéz kibontani és teljesen eltávolítani a termesztőközegbe helyezéskor.
Honnan ered a növények iránti lelkesedésed?
A legkorábbi emlékem magamról az, hogy egy növényekkel és állatokkal teli kertben állok. Szuper szerencsés vagyok, mert olyan környezetben nevelkedtem, ahol a növények az életterek esszenciális részét képezték, így a természet már nagyon korán felkeltette az érdeklődésemet. Aztán később elkezdtem a szobámban is tartani a növényeket, és így néztem végig a fejlődésüket és a növekedésüket, ami nagyon rejtélyesnek és varázslatosnak tűnt. Az orchideák és a bonsai-ok és a kaktuszok voltak az első felfedezéseim, de a nagymamán házában mindig is voltak monsterák és syngoniumok. Cipruson a növénytartásban a legnagyobb kihívást nekem egyébként a magas hőmérséklet jelentette, a túlöntözés soha nem volt probléma, mivel ott a növények tényleg mindig szomjasak. Képzeld el, ma már hihetetlen, de az orchideák a 2000-es évek elején egyáltalán nem voltak elterjedtek és nem is voltak elérhetőek, így aztán fiatal tinédzserként lezárt üvegpalackos babanövényeket rendeltem Ázsiából az Ebay-ről. Néha, az akkori rossz logisztikának köszönhetően, a növények nagyon későn érkeztek meg, sőt, olyan is volt, hogy szó szerint elolvadtak, mire megkaptam.
Hogyan, mikor tanultál meg gondoskodni a növényekről?
Gyerekkoromban voltak növényes és állatos könyveim, de egy könyv vagy egy blogcikk csak egyetlen ember tapasztalata, szavakba öntve. Szerintem, ha a növények eredetét figyelembe vesszük illetve azt a tényt, hogy egy szükségletekkel rendelkező élőlényről beszélünk, az egy jó kezdet a növénnyel való kapcsolódáshoz.
Hozott változást a COVID a növényekkel való kapcsolatodba?
A Covid egyértelműen felerősítette a növény iránti lelkesedésemet. Az, hogy sok időt töltöttem a zöld levelek között, lehetőséget adott arra, hogy mikro-megfigyeljem őket: a szezonális viselkedésüket, a levelek valós időben történő mozgását stb. Még mindig emlékszem arra a reggelre az első karanténban, amikor szemtanúja voltam a monstera új levelének a kibomlásának, a „levéltáncnak”. Kora reggel volt, amikor a kávém félig elfogyott, és elaludtam a kanapén a nagy növény alatt, és mire felébredtem, teljesen más pozícióban, kibontva láttam a levelét – úgy éreztem magam, mint egy növény, és szótlanul ücsörögtem ott még sokáig. Aztán persze sok videót és timelapse videót is készítettem a karantén alatt. Azt hiszem, még szorosabb lett a kapcsolatom a zöld levelekkel.
Mekkora az oázisod?
A növények vagy az idő számolása nem tartozik a hobbim közé. Ez nem egy verseny, szerintem nem számít, hogy kinek van valamiből több, és nem arról szól, hogy ki ér először célba. Nálam az az aranyszabály, hogy annyi növényem legyen, amit minden nap gyorsan meg tudok vizsgálni. Az öntözés sem meghatározott ütemterv szerint történik, hanem amikor a növények megszomjaznak – szóval én minden nap öntözök. Azért is fontos, hogy minden nap rájuk nézzek, mert a növények ismerete kulcsfontosságú a problémás helyzetek korai felismeréséhez. Például ha tudjuk, hogy hány nap kell ahhoz, hogy egy levél kipattanjon és teljesen kinyíljon, akkor feltűnik, hogy ha valamelyik levél hosszabb idő alatt bomlik ki. Ez azt jelenti, hogy valami gond van: túl kevés a víz, túl hideg van vagy valami más probléma adódott. A fentiek alapján úgy gondolom, hogy a növényekkel való sikeres kapcsolat legfontosabb összetevője a TÜRELEM! Soha ne ess pánikba, és ne reagálj túl egy problémás helyzetet.
Ez az első és egyetlen alkalom, amikor megengeded, hogy valaki megnézhesse a növénygyűjteményedet. Több mint szerencsések vagyunk! Miért nem látogathatják meg mások ezt a csodahelyet?
Az oázisom nagyon személyes, ez az én életterem, és szerintem ijesztő is lenne az emberek számára, hogy átsétáljanak rajta. Ráadásul elég hepciás vagyok, ha a növényeimről van szó; például az új levelek érintése vagy törölgetése nagyon feldob, úgyhogy inkább megtartom magamnak ezt az élvezetet.
Van még olyan növény, amire vágysz?
Azt hiszem, manapság nincs álomnövényem, de élénken emlékszem, mennyire szerettem volna gyerekként egy stephania erectát és egy boophone distichát. Szerencsém volt, hogy 2020-ban végre megkaptam mindkettőt. A növényeket én határozottan nem terápiás céllal tartom – erre van egy szakemberem –, de az biztos, hogy a jólétem döntő részét képezik. A növényekről való gondoskodás nekem olyan, mintha önmagamról gondoskodnék – egyúttal ez az igazi türelem gyakorlása.
A növények gondozásán túl Antonis nagyon szeret utazni, rendezvényekre járni, állatokkal foglalkozni és rajong a zenéért is. Azt mondja, mindenben az emberi kedvesség és a kölcsönös megértés inspirálja, ez viszi előre. Antonis, köszönjük azt a sok kedvességet, amit irántunk mutattál!
Nézd meg a Plante. aktuálisan elérhető növényeit és inspiráló cikkeit is!
2022. június 26.
Copyright © 2020 Minden jog fenntartva | Fotó: Jágity Fanni
